„Egy fellépésen találkoztunk először több mint húsz évvel ezelőtt – mesélte lapunknak az előadó. – Rögtön összebarátkoztunk, gratuláltunk egymásnak, a szimpátia nyelvét beszéltük, mint jó kollégák, telefonszámot is cseréltünk. Nem sokkal utána, egy Fásy műsorban találkoztunk újra, és éveken át egymás mellett dolgoztunk, rengeteg televíziós műsort csináltunk végig Tibókával, mert én csak így hívom, ott mélyült el a barátságunk, családilag is, feleségeink is jóban vannak. Szoktunk együtt vacsorázni, főzőcskézni, mulatni, ahogy az egy jó barátságban lenni szokott. Többek között nagyon jó nótákat is kaptam tőle, igyekeztem őket sikerre vinni. Én szeretem az ő zenei világát, ő meg az én előadásmódomat, stílusomat. A kettő jól passzol, és így van ez a barátságunkban is, kiegészítjük egymást. De ha kell, segítjük is a másikat kérés nélkül, mert kölcsönös bizalom van köztünk. Legutóbb kitaláltuk, hogy mi lenne, ha együtt énekelnénk? A dal címe Buli van az éjszakában, és szuper klipet is csináltunk hozzá, mégpedig úgy, hogy az én szűk hazámban, Debrecenben forgattuk barátokkal, családtagokkal. Mindenkinek benn van a szíve-lelke, ami érződik is a hangulatán, nagy is lett a sikere a rajongóknál. Bevallom, én szoktam téveszteni a dalszövegekben fellépéseken, de mindig kivágom magam, Tibó titokban biztos szokott ezen nevetni, amikor kreatívan átköltöm a nótáit. Ő egy roppant fair, becsületes ember, imádom benne, hogy elviseli, szereti az én bohókás voltomat a színpadon és az életben is. Olyan ez, mint a Hacsek és Sajóban, az egyik megteremti a szituációt a humorra, a másik eljátssza. Vannak dolgok, amikben hasonlítunk is, ugyanazt a jófajta vörösbort szeretjük, ugyanazt a pálinkát, és mindkettőnk felesége roppant csinos! Nem csoda, ha mi együtt vagyunk, mindig nagyon jól szórakozunk” – nevetett az énekes.
„Én zenész családból származom, a feleségem táncolt a műsoraimban, és arról híresültem el a szakmában, hogy az előadásomat látványossá, hangulatossá teszem. Mindig az ország legjobb táncosaival dolgoztam együtt. Mai napig tánckarral lépek fel, nem egyedül vagyok a színpadon. A jelenkori táncosaimnak valamikori nagymamájukkal kezdtem, akik kiöregedtek, felnőtt két generáció, és én még mindig itt vagyok. Azt, hogy a látvány milyen fontos része az előadásnak, Amerikában tanultam. 11-szer léptem fel kint, nagy revüműsorokban dolgoztam. Szerencsém volt az összes nagy, amerikai városban szórakoztatni a közönséget, többek közt a híres Roma bárban. Az Egyesült Államokban a csodálatos New York, Washington, Los Angeles, Las Vegas, Miami után meghívást kaptam Kanadába is. Életem egyik legszebb időszakát köszönhetem az itt eltöltött éveknek. Itt tanultam meg a show műfaj törvényszerűségeit, magas színvonalú előadását. De itthon is szerepeltem az összes legendás lokálban, a Moulin Rouge-ban, a Maximban, a Savoy-ban, amire büszke vagyok. Ezeknek köszönhetően alapítottam meg a roma revüt, ez egy önálló műfaj, amit rajtam kívül, ilyen hosszú ideig senki nem csinált. A lányok gyönyörű kosztümben vannak, szuper koreográfiát táncolnak, itt nem csak ugra-bugra van a színpadon. Mert a látvány fontos. Nekem anno az énektanáraim mondták, hogy a közönség 80 százalékban a szemével hallgatja a műsort. És ez tényleg így van, ha a látványhoz még az ének előadás is kiváló, felejthetetlen élménnyel tér haza a néző!”
