Gálvölgyi János május 26-án ünnepli 70-ik születésnapját. Az ország egyik legkedveltebb művészeként büszke lehet, amiért fantasztikus életművet tudhat a magáénak. A szakmai sikerek mellett azonban másban is jól megkülönböztethető másoktól: eddigi évtizedeit magánemberként sikerült makulátlan külsővel, patyolattiszta megjelenéssel végigélnie. Már pici korában irtózott mindentől, ami által akár ő, akár ruhája bepiszkolódhatott és ez a szokása azóta csak erősödött.
– Hajdan mesélték a szüleim, hogymég alig tudtam beszélni, bármerre jártunk, folyton nyújtogattam feléjük a kezeimet, mondván: ’piszkos, piszkos…’, kérve, töröljék meg! A tisztaság, a testi higiénia szerintem alapvető emberi tulajdonság kellene, hogy legyen mindenkinél, bár sajnos, ebben nem mindenki ért velem egyet. Világéletemben adtam arra, hogy ha kilépek az utcára, rendben legyen a ruházatom, ne keltsek rendetlen benyomást, a cipőm ragyogjon. Ugyanilyen fontos volt a számomra mindig, hogy naponta fürödjek, fogat mossak, a körmeim se legyenek gyászkeretesek, és ennek semmi köze sincs a foglalkozásomhoz. Az inkább csak ráerősített erre. Én a színpadra nemcsak előadások alkalmával, de próbaidőszakban se állok oda a partneremhez anélkül, hogy ne lenne friss a leheletem, kellemes az illatom. Egy-egy túl fárasztó, hajszolt napon akár háromszor-négyszer is zuhanyozom, és napközben is mosok fogat, hajat, ha szükségét érzem. Mindezek elérésére nincs szükség méregdrága illatszerekhez, bőven elég a víz meg a szappan is! A tisztaságmániám mára odáig fajult, hogy ha kezet fogok valakivel, utána előhúzom a fertőtlenítő kendőt, akárcsak Mr. Monk!
