– Hogy vagy mostanság?
– Köszönöm szépen, tényleg igazán jól vagyok!
– Szerencsére nagyon sok projektben hallhatjuk a hangod. Melyik a legfontosabb számodra?
– A legnagyobb őszinteséggel mondom, hogy minden projectemet nagyon szeretem, nagyon élvezem és fontos egytől egyig. Mivel mindegyik zenével, kommunikációval és kreativitással kapcsolatos, ezért egyáltalán nem állnak távol egymástól a kicsit olykor különbözőnek tűnő stílusok.
– Az, hogy ilyen sokoldalú vagy és több csapatnak is a tagja vagy azt jelenti, hogy nehezen találod a helyed az eredeti Bestiák végleges feloszlása után?
– Aki kicsit is utánam olvas vagy érdekli az életutam – az tudja, hogy 2006 óta tudatos életet élek. Divatos szóval mondhatjuk, hogy abszolút spirituális vagyok. Semmiképpen sem fanatikus! De nagyon sokat köszönhetek a sok ezoterikus tanításnak, tudatosságnak és elsősorban a hitemnek, kitartásomnak, amit külön áldásként élek meg. Éppen ezért a válaszom a numerológiai vagy számmisztikai életút számommal is kapcsolatos. Én egy 38/11-es „dupla kreativitással” megáldott ember lennék. Ez van, akinek mond valamit, persze van, akinek nem! Mikor jó pár éve szembesültem ezzel – sok minden a helyére került bennem. Megértettem, hogy miért érdekel ennyi minden, ami kreativitással kapcsolatos, illetve miért küzd benne állandóan az ego és az alázat! De röviden, egyáltalán nincs problémám se a Bestiák létével, sem nem létével! Bestiák, mint produkció, 4. éve létezik egyébként általam és két táncos hölgy által. Művészként pedig alapvetően mindig a fejlődésre törekszem, akkor is, ha ennek bizonyos eredményei csak szűkebb rétegekhez jutnak el egyelőre.
– Rengeteg élményed van az akkori korszakból. Miben más a mai zenei világ, mint akkor volt?
– Hála az égnek, hogy az egyik legfontosabb dologban mindenképpen más! Ez pedig az élő ének. Annak idején nem is voltak olyan technikai feltételek a fellépő helyeken. Illetve voltak, akik ezt „kihasználva” playback-eltek és nem is feltétlen tudtak énekelni vagy zenélni… de ezt már tudjuk – ilyen korszak volt a ’90-es évek. Ezzel a „megbélyegzéssel” még a mai napig én is sokszor szembesülök. Még mindig rengetegen gondolják, hogy nem hogy nem tudok énekelni, de ahogy meg tudok, úgy biztos nem. Amúgy meg abszolút nyitott vagyok mindenféle zenei irányzatra. Nem szeretek leragadni és nagyon „harcolni” sem szeretek igazságtalanságoknak vélt dolgok ellen. Én abban hiszek, hogy mindenki az, amit elhisz és, hogy gyakorlatilag magunk teremtjük a valóságunkat. Felesleges nekem nosztalgiázni és hajtogatni, hogy „bezzeg, amikor…” Most van, most kell élni és élvezni, amit csinálunk! Nekem nem attól lesz jobb, ha másokat kritizálok vagy bántok.
– Mit adott neked a Bestiák, ami miatt mindig szívesen gondolsz vissza a csapatra?
– Nekem, annak idején az eléggé ingatag önszeretetem, önbizalmam alapjait és a profi menedzsment által „biztonságot”. Igaz barátságot a lányok által és sok szeretet a közönségtől, rajongóktól. Jó időszak volt.
A teljes cikk a novemberi lapszámunkban olvasható!
