Tíz évvel ezelőtt Palik László maga hozta meg a döntést, hogy elég volt a televíziózásból, visszavonul. Szívesen gondol a képernyő nélküli évekre, de amikor elkezdték forgatni az Exatlont, újra átjárta a jóleső izgalom.
„Olyan ez, mint amikor a szekrényben megtalálsz egy farmert, amit nagyon szerettél, de elfelejtkeztél róla, pedig egy csomó emlék is kötődik hozzá. Újra felveszed, és hiába telt el tíz év, de újra jó rád. Jó kedved lesz tőle, örülsz neki, mint egy új farmernek. Valahogy én is így voltam! Saját döntésem volt a visszavonulás, mert már nem volt bennem az a tűz. Gyönyörű volt ez a tíz év is, sok minden volt a terveim között, de az, hogy újra televíziózok, az nem. Nem volt hiányérzetem… Aztán kimentem Dominikára forgatni, és másfél hét után elkapott egy érzés, amit először nem is tudtam értelmezni. Aztán rájöttem, hogy ezt én szeretem! Később jöttek elő az automatizmusok, a lelkem el kezdett rá reagálni, nagy nehezen rájöttem, hogy ez az a farmer, ez az a tuti gatya, amit annyira szerettem. Mindez 58 évesen, amikor nem tervezel még húsz éves pályát, de nekem ez a fantasztikus érzés megadatott. Gondoltam is, hogy mekkora mázlista vagyok.”
A teljes cikk a szeptemberi lapszámunkban olvasható!
