„A húgom is egy olyan intézménybe jár, amit fogyatékkal élő gyerekeknek hoztak létre. Több arca is volt már az alapítványnak, ám úgy tudom, az ügy érdekében mégsem tettek túl sok mindent. Tény, hogy egy megosztó figura vagyok, de mivel a testvérem által valamelyest résztvevője is vagyok és pontosan tudom, milyen egy sérült családtag, az igazgatóság rám gondolt, mi lenne, ha én lennék az alapítvány arca vagy jótékonysági nagykövete. Felmerült bennem: az szép, hogy megmentik az 5-6 hónapra születő oxigénhiányos csecsemőket, de ez egyben nagyon nagy felelősséggel is jár. Egy fogyatékkal élő gyerek, fiatal felnőtt túl nagy életkort nem szokott megélni, és minden valószínűség szerint egy intézménybe kerül, ahol meghal. Apukám stroke-ja után merült föl bennem, hogy mi lenne, ha azon kezdenénk el dolgozni, hogy egy olyan átmeneti otthon szülessen ezeknek a gyerekeknek, ahol szeretettel foglalkoznak velük. Még akkor is, ha a családtagokkal tragédia történik, vagy netán elmennek nyaralni, mert hiszen nekik bőven kijár a szabadság” – kezdte lapunknak Dopeman, aki a cél érdekében egy dalt is összehozott zenésztársaival, Az élet szép címmel, mellyel az alapítványra és a kezdeményezésre szeretné felhívni a figyelmet.
A teljes cikk a júniusi lapszámunkban olvasható!
