Lorenzo gyászol! Elvesztette imádott édesapját, Pált, akit 67 évesen ragadott el a gyilkos kór. Az énekes majd egy hónappal a történtek után tud csak beszélni a történtekről, de még mindig hatalmas a fájdalom és az űr a szívében.
Pálnál négy éve diagnosztizáltak daganatos megbetegedést. A családfő méltósággal, bátran harcolt az életéért, de ereje elfogyott. Karácsony előtt, december 22-én szervezete feladta a küzdelmet.
„Édesanyánkra felváltva vigyázunk”
„Sajnos egy ideje már nagyon rosszul volt édesapám, két hónapja kórházban kezelték. Tudtuk, hogy előbb-utóbb be fog következni ez, és búcsút kell tőle vennünk, mégis nagyon nehéz és fájdalmas” – kezdte megtörten Lorenzo, aki még tudott édesapjával néhány szót váltani, mielőtt meghalt.
„Éreztem, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk, és a szavaiból ítélve szerintem ő is. Azt kérte, hogy a testvéreimmel életünk végéig tartsunk össze, és szeressük, segítsük, támogassuk egymást. Így fogunk tenni, jó testvéreknek nevelt minket, és most is, a legnagyobb bajban összetartunk és egymást segítjük át. Édesanyánkra is felváltva vigyázunk, hiszen őt is nagyon megviselte mindez. Ötvenkét évig éltek boldogan édesapámmal, és kitartottak egymás mellett jóban-rosszban. Most egyedül maradt, de mindennap látogatjuk őt, nem hagyjuk sokáig magára.”
„Idén elmaradt a karácsony”
Lorenzóék két nappal karácsony előtt veszítették el édesapjukat, a gyász és a fájdalom az ünnepi időszakot is átjárta. Az énekes korábban lapunknak mesélt arról, hogy karácsonyra komoly terveik voltak. Szenteste nagy családi vacsorát terveztek, másnap pedig Sárvárra akartak utazni néhány napot pihenni. Ez azonban végül nem jött létre.
„Idén elmaradt a karácsony. Nálunk még szokás a virrasztás az elhunytért, így az ünnepek nekünk ezzel teltek. Január 6-án pedig szépen lezajlott a temetés, minden úgy, ahogy édesapám szerette volna, mert sokat beszélt arról, hogyan szeretne búcsúzni az élettől. Az ő kívánsága volt, hogy hintóban, fehér lovon vigyék a koporsóját. Négy paripa szállította őt a ravatalból a sírhoz.”
Az énekes eddig a munkát is szüneteltette, de most már érez magában annyi erőt, hogy ismét színpadra álljon. A zene pedig biztosan gyógyír lesz a lelkében.
„Lelkileg össze vagyok törve, mert nagyon szerettem édesapámat. Közel álltunk egymáshoz, nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna. Mérhetetlenül hiányzik, de muszáj továbblépnünk. Nemcsak a halálát, de az elmúlt 4 év nehézségeit is fel kell még dolgoznom. Én is hordtam őt orvoshoz, és láttam őt napról-napra leépülni. A zene és a közönség szeretete viszont biztos segíteni fog.”
