Gasztronómia
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Gasztronómia
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Kulináris sokszínűsége a Monarchia Kert étteremben

2016. május 26-án került sor élénk sajtóérdeklődés mellett a Monarchia Kert étterem első sajtóebédjére. Martin Imre, a Ferdinánd éttermek vendéglősének feltett szándéka, hogy a Monarchia polgári hagyományait a kulináris élvezetek kínálata mellett a kulturális vonalon is ápolja. Ennek jegyében köszöntette a megjelenteket, majd bevezető szavait követően három rövid előadás hangzott el. Katona Csaba történész (MTA BTK Történettudományi Intézet) Táfelspicc, pájsli, vínersnicli: néhány gondolat a kedvencekről című prezentációjában a Monarchia konyhájának három tradicionális és szimbolikus ételének múltját tárta elénk, rámutatva, hogy a hagyományosnak gondolt ételek igazából a 20. század elejére alakultak ki mai formájukban. Mindez persze mit sem von le élvezeti értékükből. Amit ma magyaros konyhának nevezünk, mind a Monarchia idejében alakult ki, miközben a császári és királyi főszakács francia volt, a híres vínersnicli, vagyis bécsi szelet pedig tán andalúz, vagy meglehet, milánói eredetű, így őseredet kérdésében semmi sem biztos, kivéve a honfoglalás kori paprikás krumplit, ami biztosan nem létezett.

Ezt követően Paksa Rudolf történész (MTA BTK Történettudományi Intézet) a polgári konyha aranykoráról beszélve az előtte szóló kollégája három esettanulmánya nyomán szélesebb spektrumban közelítette meg a témát: A nemzeti étel, ahogy minden nemzeti jelkép a születőben lévő nacionalizmus korának fogalmazványa volt, vagyis népi kultúrától ihletett forma: a friss nemzettudattól fűtött kreatív ember megfigyelte, mit eszik az alföldi pásztor, és próbált kitalálni valami ahhoz hasonlót. Persze az alföldi pásztort és magát az Alföldet sem mai formájában kell elképzelnünk, Széchenyi előtt hazánk vízrajza valamivel vizesebb volt, száznál több halfaj élt itt, Rákóczi és Zrínyi asztalán mindennapos eledel volt a kagyló, rák, csiga. A magyarok a böjttől sem féltek, ugyanis a halakon túl az összes vízhez köthető fogást felírták a böjti eledelek sorába, például a citromos hódtappancsot.

Az előadásokat négyfogásos ebéd zárta, megfelelő sörökkel körítve, a sajtóebéd pedig vidám, szakmai beszélgetéssel zárult.