– Diplomás tanár vagy a civil életedben. Milyen korú gyermekeket tanítasz?
– Egy budapesti középiskolában tanítok mérnöktanárként elektronika és informatika tantárgyakat. Egy gyönyörű hivatásnak tekintem a tanítást, mintát ad, hogyan kell megőrizni az emberségünket. A jót, az értéket és a tehetséget keresni és tanítva tanulni. Most azonban a koronavírus okozta helyzet miatt azt gondolom, olyan élethelyzetbe kerültünk, amilyenben még sosem volt részünk, gyakorlatilag az iskoláknak pár hét alatt át kellett állniuk a digitális oktatásra, hiába az életünk része az informatika évtizedek óta, jelen pillanatban nagyon nehéz volt áthidalni egy szakadékot, amit a szülők segítsége nélkül nem lehetett volna megoldani. Példaértékű volt ez az összefogás, de azt gondolom mégis, hogy a hagyományos iskolákban történő tanítást nem lehet helyettesíteni, pótolni.
– Jelenleg nyári szünet van, mivel telik a nyarad?
– A pihenés még várat magára sajnos, valószínűleg csak augusztus végén lesz egy pár nap a kikapcsolódásra, mivel felnőtteket is oktatok, amelyek gyakorlatorientált képzések, így a vírus miatt minden tanfolyam nyári időszakban lett pótolva.
– Hogyan jött az éneklés az életedbe?
– 16 éves korom óta gyakorlatilag azt mondhatom, hivatásos zenész vagyok, már középiskolás korom óta fellépek. Elvégeztem egy jazz konzervatóriumot zongora szakon és elkezdtem vendéglátózenészként bejárni a nagyvilágot. DJ-ként és karaoke bulikon is találkozhatott velem a közönség, számos hazai klubban zenéltem már. A zene, az éneklés az életem része, és úgy érzem most, hogy jobban megismerhetett a nagyközönség, és a fellépéseken éneklik velem a dalaimat, az egy új erőt, utat adott, hogy még többet foglalkozzak a zenei karrieremmel.
– Ha nem oktatsz, nem énekelsz, mivel foglalkozol még szívesen?
– Szeretek sportolni, fontos számomra, hogy testileg is friss, lendületes maradjak, ezért heti 3-4 alkalommal járok konditerembe, és a táplálkozásra is odafigyelek.
A teljes cikk a Dallamokon át különszámunkban olvasható!
