Egy ország gyászolja Gesztesi Károlyt, aki január 4-én, tragikus hirtelenséggel hunyt el. Rengetegen szerették, a közönség rajongott játékáért, szinkronhangjáért, kollégái, barátai pedig végtelen empátiájáért és emberségéért. Szinte minden hazai hírességnek akad egy-egy kedves története az elhunyt színészről. Beleznay Endre, a Bánfalvy Stúdió több darabjában is együtt játszott Gesztesi Károllyal, akivel az elmúlt két-három évben szinte családtagok lettek.
– A tragédia délutánján az tűnt fel, hogy egy közös, régebbi képünket Karcsival újra lájkolgatni kezdték az emberek. Szeretem azt a fotót, éppen halászlevet eszünk… De ekkor még nem gondoltam semmire, de gondoltam felhívom, elmondom neki, hogy jó lenne újra halászlevet enni, mint azon a bizonyos fotón. Nyúltam a telefonért, de akkor egy üzenet, és nem fogadott hívás várt. Egy ismerős hívott, de mivel nem ért el, sms-t írt, hogy meghalt Karcsi… Azon gondolkoztam, hogy milyen Karcsi? Gesztesi Karcsi eszembe se jutott, hiszen amikor pár nappal korábban együtt játszottunk, semmi baja nem volt! Aztán amikor megtudtam a valóságot, onnantól nem is volt időm elmerengeni, mert egyfolytában hívogattak ismerősök, hogy igaz-e… Mert tényleg semmi előjele nem volt. Aztán amikor végre egyedül maradtam a tudattal, folyni kezdtek a könnyeim… Hiszen az elmúlt években szinte családtagok lettünk, a közös próbák, előadások alatt nagyon szoros lett a kapcsolatunk. Mint mindenkinek, neki is volt mindenféle oldala, de egy végtelenül jó ember volt. Volt egy darab, amit kimondottan ránk írtak, annak az elején egy nagyon bensőséges, intim párbeszédünk van, nagyon egymásra hangolódtunk… Nem tudom mi lesz most, a Bánfalvy Stúdió szinte Karcsira épült. Hatalmas veszteség! Az ő tragédiája szerintem sokakat ráébresztett arra, köztük engem is, hogy tényleg a mának kell élni, most kell szeretni, nem szabad halogatni a dolgokat, mert egyszer csak nincs holnap…”
A teljes cikk a februári lapszámunkban olvasható!
