– Olvastam, hogy bár Pesten született, a Monarchiában nőtt fel. Ez mit jelent?
– Azt, hogy otthon a szüleimmel 6 éves koromig csak németül beszéltünk, a dada is Grazból jött. Azelőtt tanultam meg magyarul, hogy első elemibe mentem.
– Igaz, hogy ön tősgyökeres újbudai?
– Születésemtől élek a XI. kerületben, hivatalos költője és díszpolgára is vagyok. Itt jártam ki az alsóbb iskoláimat, ám egyetemre nem vettek fel, ugyanis akkor államosították a gimnáziumomat, amikor érettségiztem. A franciatanár felajánlotta, hogy ösztöndíjjal kimehessek egy belga egyetemre, de nekem idehaza voltak nagy terveim! A szüleim kamaszkoromtól gyakran vittek színházba, élőben hallhattam még ma is kedvelt slágereket olyan színészóriásoktól, mint Kiss Manyi, Ajtay Andor. 13 évesen eldöntöttem, én is ilyeneket akarok írni!
– A Magyar Rádióban megszakításokkal, 50 évig dolgozott. Hogy sikerült bejutnia szakirányú végzettség nélkül?
– Több nyelvet beszéltem, értettem a zenéhez, verseket írtam. Be is vittem megmutatni a műveimet, de az elbíráló hölgy előszörre ajtót mutatott. Ám tíz nap múlva felhívott, tudnék-e kész zenére szöveget írni? Bemutattak egy öregembernek, akiről kiderült: ő Buday Dénes zeneszerző! Később megismertem Fényes Szabolcsot, Bágya Andrást, Hajdú Júliát. Húszévesen megszületett az első slágerem: Sétahajó lágyan ring a Dunán… Ezt Rácz Vali énekelte, gyakorta itt, a Hadik Kávéházban, ahol most ülünk. A rádiózás ma is jelen van az életemben, önálló rovattal jelentkezem vasárnaponként a Katolikus Rádióban.
– Sok híres művésszel megismerkedett. Kikre emlékszik legszívesebben?
– Jóba lettem Tolnai Klárival, Mezei Máriával, ők időnként kikérték a véleményemet zenei dolgokban. De Ruttkai Évának, Darvas Ivánnak, Latinovits Zoltánnak is írtam dalokat. Tulajdonképpen sok színész illetve szinte valamennyi magyar énekes énekelte a szövegeimet, csak Koncz Zsuzsa nem, neki kizárólag Bródyék írhattak.
A teljes cikk a júniusi lapszámunkban olvasható!
