Gasztronómia
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Gasztronómia
Lovassport
Veterán autók
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek

Napsugár Anna: 47 éves vagyok és mára már teljesen megsiketültem

A 47 esztendős siket és mozgássérült előadóművész rengeteg mindennel foglalkozik. Ő teremtette meg a jeltáncot, emellett szakvizsgázott plus size modell, fotóriporter, ruhatervező, masszőr, amatőr színész, versíró, 22 éve a MEOSZ adminisztrátora. Nem mellesleg 25 éve dalszövegíró, szerzeményeiből eddig 30 videoklip született. „Soha ne mondd, hogy soha” címen Kaszás Péter zeneszerző közreműködésével jelent meg az első lemeze, a Trimedio gondozásában pedig most a második albuma. Napsugár Anna ennek alkalmából adott interjút a Sztár Limonádénak, amiben őszintén mesélt gyerekkoráról, fogyatékosságáról, és arról, hogyan lett ilyen sokrétű és színes a karrierje.

– Nagyon szép neved van. Ez eredeti vagy felvett, művésznév?
– Mára már saját nevem a Napsugár Anna. A közönség adta, én pedig hivatalossá tetettem.

– Mesélj kicsit a gyermekkorodról és az iskolás éveidről!
– Budapesten születtem, és Lovasberény szívében nőttem fel. Van egy csodálatos öcsém és egy bátyám, akik mindenben támogatnak már kiskorom óta. Örökmozgó kisgyerek voltam, mindent ki akartam próbálni. Szeretet és a könnyűzene vett körül mindig, így legerősebben a zene világa vonzott. Általános iskolában még voltak hallásmaradványaim, érzékeltem a hangokat, de nem szerettem oda járni, mert mindig háttal tanított a tanár, otthon meg nem tudtam mindent bepótolni. A gimnáziumot viszont már imádtam, mert a tanárom gyógypedagógus volt, ő megtanította, hogy mindig szólni kell, ha valamit nem értek. A fogyatékosságomról a szüleimnek is köszönhetően sosem vettem tudomást. Gyermekként azonban felvételiztem a Balettintézetbe is, ahová siketségem miatt nem vettek fel, ekkor jöttem rá, mekkora akadály lesz az életemben, hogy hallássérült vagyok.

„Eltűntek a hallásmaradványaim is”

– Hogyan sajátítottad el a jelnyelvet?
– Középfokú kommunikációs jelnyelvi vizsgát tettem érettségi után Budapesten. A magyar jelnyelvi rendszert alkalmazom koreográfiáimban.

– Mennyire hallasz? Miként tudtad feldolgozni az ezzel kapcsolatos a veszteséget?
– 47 éves vagyok és mára már teljesen megsiketültem. 140 decibel feletti a hallássérültségem, eltűntek a hallásmaradványaim is, ezért sem tudok szólóban énekelni soha. Én mindig arra gondolok, hogy minden veszteségnek van egy előzménye, ami miatt ezt megkapjuk. Megtanultam elfogadni, de sok orvosnál jártam. Szerettem volna operaénekes lenni, de sajnos ez már biztosan nem történik meg velem. Hírnévre nem vágyom, csak arra, hogy megismerje Magyarország a dalaimat, hogy megmutathassam a verseimen keresztül mit érzek, mit érezhetnek a fogyatékossággal élő művészek valójában.

– A jeltánc megteremtője vagy itthon. Honnan és hogyan jött az ötlet?
– Egyik este lementünk egy jótékonysági partira. Én pedig aznap odaálltam a táncparkettre, és eljeleltem akkor még Daloló Kezekként a dal szövegét, hogy a siket barátaim is megértsék. A második ihletet az adta, amikor Csongrádi Kata felkért, hogy kísérjem az Álltam az Olajfák hegyén című videoklipjében jeltánccal a dalát, mert megragadta őt ez a világ. Innen indult a jeltánc felépítése. Az én felfogásomban ez egy olyan műfaj, amiben a modern popvilágot művészeti tánc- és kontaktelemekkel, hétköznapi gesztuselemekkel, valamint jelnyelvi szavakkal hangképekké alakítom át. Egyfajta vizuális kotta, amellyel közel kerülhetünk nemcsak a siketek, hanem az épp emberek szívéhez, lelkéhez is. A jeltánc 2005 óta hivatalosan is elismert művészeti ág hazánkban, az Országos Szórakoztatózenei Központban letettem a vizsgát, egyetlen magyar, működési engedéllyel rendelkező jeltánc művész vagyok, valamint 2009-ben rekreációs gyógyterápiás sportágként is regisztrálták.

– Te magad is oktatod ezt a műfajt. Mióta tanítasz?
– 30 éve ingyen, szeretetből oktatom a jeltáncot. 2005-ben megalakult a Napsugár Anna Amatőr Zenei Jeltánc Társulat. A folyamatosan változó létszámú csapat tagjai látás-, hallás-, mozgás-, értelmi sérültséggel és Down-szindrómával élnek. Többszörösen országos jeltáncbajnokok mind a hivatalos Ritmuscsapatok Országos Táncversenyeinek és az Amatőr Zuglói Táncversenynek köszönhetően. Én tervezem a fellépőruháikat, édesanyám, Horváth Zoltánné Rusz Éva megvarrja őket, aztán megkapják ajándékba. Vigyáznak rá, mossák őket, és szorgosan készülnek a következő fellépésre. Esélynapokra, falunapokra, kulturális versenyekre és fesztiválokra jutottunk már el. Eddig a legnagyobb fellépéseink közé tartozik a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézetben a Napsugár Anna önálló estje, az Európai Parlamentben lévő előadásunk, és a Sziget Fesztiválon a civil sátorban is szerepeltünk a SZÉF Alapítvánnyal a Passió jeltánccal. Eddig már több mint 150 elismerést, első és különdíjat, oklevelet, az Országos Ritmuscsapatok Táncversenyén bajnoki címet és kupákat gyűjtöttünk be színpadi látványtánc-jeltánc kategóriában. Köszönöm édesanyámnak, aki születésem óta harcol, hogy ember maradjak, s nem akármilyen, csoda Napsugár Fashion ruháimat mind neki köszönhetem, és a magabiztosságom. Zoltán apumnak zenei sikerem, mert a jelenléte, a szavai, tanításai mindig velem vannak.

„Ha valami eljut a lelkemig, azt ki kell írnom magamból”

– Mivel foglalkozol még?
– Jelenleg a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségében dolgozom adminisztrátorként, immáron 22 éve, emellett sokszor dolgoztam lapoknak fotóriporterként. Az idő során gyógymasszőr-képesítést szereztem, voltam nyomdai fotós, informatikusképzéseken vettem részt, hivatalosan is molett fotómodell lettem, amit a mai napig nagy örömmel csinálok. Több alkalommal a Mozdulj Egyesület szervezésében Sütő Enikő színpadi rendezésében, jótékonysági divatbemutatókon léptem fel plus size fotómodellként és jeltáncművészként a kifutón. 30 videoklip született dalaimból, és több kisjátékfilmben voltam statiszta, a legfontosabb állomás a Hét kis véletlen nagyjátékfilm, ahol éneklem Megérint dalom és jeltáncolom. Emellett verseket is írok, Jelbe zárt világ címen meg is jelent kötetem.

– Hogyan jön az ihlet az íráshoz?
– Olyankor születnek a dalszövegeim, verseim, amikor megérint engem valami a szürke hétköznapokban és színessé, varázsossá teszi a perceimet. Legyen az pozitív vagy negatív életérzés, az a fontos, hogyha valami eljut a lelkemig, azt ki kell írnom magamból. A verseim, amiket olvastok, igazi naplót alkotnak, életem történetét, valóságos hű versmesét. Ezért is szeretném őket kiadni újra, mind elajándékoztam,
egyberakva pedig tényleg egy igazi Napsugár-naplót adnak.

– Milyen díjat kaptál eddig a verseidért?
– Első helyezettől a különdíjakig, legalább húsz díjat kaptam már szavalóversenyeken életem folyamán. A nemzeti versfesztiválon a Jelbe zárt világ című saját versklipemmel a középmezőnyig jutottam. Jelnyelven és hangzó beszéddel adom elő saját verseimet. A SINOSZ jelnyelvi szavalóversenyen, Szegeden első lettem saját versemmel. Ezek nagyon komoly visszajelzések számomra, minden megmérettetés egy tanulási folyamat.

– 8 évig tanította Pitti Katalin– Angyalarcú kisgyerek, Soha ne mondd, Szívdobbanás, Drága édesanyám, Szerelemláz, Megérint, Kézkeringő, Hasjeltánc, csak hogy néhány dalodat említsem. Mi van meg előbb, a dalszöveg vagy a zene?
– A csodálatos zeneszerző, Kaszás Péter (Máté Péter egykori zeneszerzője) zenésítette meg dalszövegeimet. Együttműködésünk 15 évig tartott. Olyan hangzásvilágot próbálunk bemutatni, hogy az majdnem minden zenei műfajt képviseljen. A munka úgy folyt, hogy megírtam a verseket, amikből később dalszöveg lett, elmondom a zeneszerző mesternek az elképzelést, és a teljes zenei varázst rábízom, a szöveget pedig kemény munkával feléneklem a Kékmadár hangstúdióban. Mindig csodás zenei hangzások születtek, amiért hálás vagyok Kaszás Péternek, Gyémánt Ferencnek és Kóti Norbinak. Az Angyalarcú kisgyerekről szeretnék kicsit mesélni, mert ezt a szerzeményt legszorgalmasabb, legtöbb díjat nyert jeltáncosomnak, a Down-szindrómával élő Német Zsuzsi keresztlányomnak írtam. Ő a mai napig sem adja fel, a jeltánc és az éneklés élteti, úgy tekintek rá, mintha a lányom lenne. Volt egy kívánsága, hogy írjak róla egy dalt, így született az Angyalarcú kisgyerek, majd a klipje, ami többszörös arany koreográfia lett.

– A mostani lapszámunkkal megjelent a második albumod is. Mesélj kicsit a lemezről!
– Fontos indítója a dalaimnak Pitti Katalin, aki 8 évig tanított hangképzésre speciális, egyedi daloktatási formát hoztunk létre Magyarországon együtt, aminek köszönhetően mára már egyedül is tudok énekelni színpadon. Ezt bizonyítja a balatonfűzfői arany minősítés, a HAKME különdíj, s a Kodály Zoltán Honoratus Fesztivál első díja. A Tárd ki a szívedet, a CD címadó dalát, s a Halleluja dalt már Gyémánt Ferenc zeneszerzővel alkottuk, amióta Kaszás Péter elvonult és rám talált csodahatáros módon. Azóta öt közös dalunk született, amiből már 2 aranylemezes lett. Az album egyébként 10 évig készült, 6 új dallal, melyek a jeltánc előadások alatt a legsikeresebbnek bizonyultak. A hétköznapi örömeim és bánataim inspirálták dalaimat. Fontos mondanivalójuk, hogy mindent túl kell élnünk, és ebben a nehéz világban találjunk örömet a léleknek. Minden dalom a saját hangommal hallgatható, mert szeretném, ha mindenki megismerné az énekhangomat is, és megbizonyodhassanak arról, hogy siket ember is képes énekelni. Azt szeretném elérni jelen albummal, hogy mindenki találja meg rajta a szívéhez, lelkéhez közelálló számot, tárja ki a szívét, és ne zárkózzon el a szeretet elől, mert az még létezik, csak rá kell találni valakiben vagy valamiben. Legnagyobb álmom, hogy egy év múlva sztárokkal legyen hallható a hanganyag. Hat barátom már fel is énekelt hat dalomat, még várom, hogy 14 sztárénekes segítse jótékonysági céllal hangjával a dalaim megvalósulását.

„Rengeteg vőlegényem volt”

– Hogy ne csak a munkáról beszéljünk. Köztudott, hogy férjnél vagy, a párod pedig egyben a menedzsered is. Hol ismerkedtetek meg?
– Életem legjobb döntése volt, amikor János sok éve felkért a Lions Klub sátorban a Szeptember feszt rendezvényen, hogy masszírozzam meg, mert sportmasszőrként gyógyítottam ott aznap. Akkor láttuk meg egymást először, és azonnal éreztük, hogy nekünk dolgunk van egymással. Életem során rengeteg vőlegényem volt, de ő volt az egyetlen, akihez 15 évvel ezelőtt, a nagypapám születésnapján hozzá is mentem. Azt szoktuk mondani, hogy megtaláltuk egymást, mint zsák a foltját. Mindenben segít, a csapat fejlődésében, az én karrierem építésében. Csodálatos szív- és lélekember, akire bármikor, bármiben számíthatok. Hálám jeléül neki is írtam már több dalt, amiből szintén születtek klipek.

– Van olyan személy, aki hiányzik az életedből?
– Édesapám, Horváth Zoltán. Nem dolgoztam fel a mai napig se azt, hogy itt hagyott. Még most is sokszor kérdezem, hogy miért kellett örökre elmennie a földi világból, sok feladata volt még.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Sebestyén Katjával a Miss Molett fotómodell divatbemutatón szeretnénk bemutatni egy közös produkciót, a vágyam, hogy a Halleluja klipem Ildy Lee amerikai énekesnővel levetítse a Duna Televízió. Nagy álmom, legnagyobb példaképemmel, aki tanított pár évig, Bolyki Balázzsal duóban előadni szintén ezt a dalom. Több mint 30 éve tervezem Napsugár Fashion ruháim, ezt egyszer egy divatbemutató keretén belül különböző fogyatékossággal élő, hétköznapi hősökkel szeretném bemutatni, saját dalaimra, saját fotókiállítással úgy, hogy a ruhákra van kinyomtatva a fotó. Erre nyomdát keresek, aki ingyen segít a 20 ruhakollekciót előállítani. Minden meglévő munkámat pedig ugyanolyan sikerrel és elszántsággal folytatom tovább.