A múlt hónapban adott jubileumi koncertet az 50 éve a pályán lévő Delhusa Gjon, akinek karrierje nem csak sikerekkel kövezett. Saját bevallása szerint is élt át kudarcokat, de kitartásának, szerencséjének és biztos háttér országának köszönheti a túlélést.
– Fél évszázada van a pályán. Mit gondol, mi a sikerének a titka?
– A kitartás és a szerencse. Utóbbi ahhoz kell, hogy életben maradj a közönségnél. A kitartás pedig a nehéz idők túléléséhez. Ahogy azt Pataky Attila megénekelte, „minden sarkon álltam már”, úgy én is voltam már fönt és voltam lent. Nem csak a magyar hírességekre jellemző, a világsztároknak is vannak bukott lemezeik, sikertelen éveik. Senki sem folyamatosan sikeres. Bármelyik kollégámra gondolok, mindenki érezte már úgy, hogy kiment a divatból. Mégis, ha kitartóan dolgozik és csinálja a dolgát tovább, ki lehet ebből lábalni.
– Önnek milyen kudarcai voltak?
– A 80-as évek nagy megpróbáltatás volt a hangszeren játszó zenészeknek. Az elektronika, az új hullám átvette az irányítást, és csináltunk ugyan lemezeket, de éreztük, hogy nem a mi világunk. Demjén Rózsi jutott eszembe, akivel anno ugyanabba a márkaszervizbe vittük az autónkat, és beszélgettünk erről a dologról, és ő is erről számolt be. De túl lettünk rajta.
– Lelkileg hogyan dolgozta fel a bukásokat?
– Nekem a háttér országom szerencsére mindig rendben volt, így ha szakmai nehézség ért, a magánéletem kárpótolt érte. Hol a gyerekben találtam meg a boldogságot, hol valamelyik hobbimban, imádok például barkácsolni. A járvány alatt sem éreztem magam elveszettnek. Olyan dolgokat csináltam, amiket évekig csak halogattam. Helyrehoztam a stúdiómat, végre megcsináltam a gitárok karbantartását, de megszereltem a kiskaput, gondoztam a kertben a fákat és sokat lovagoltam a szabad ég alatt. Volt időm komponálni, próbálkozni új dalokkal, és amikor éppen nem voltam beteg, a kondíciómmal is tudtam foglalkozni.
– Teljesen felgyógyult a Covid-fertőzésből?
– Nem volt rövid idő, egy év, de azt mondhatom, hogy igen, meggyógyultam. Az áprilisi jubileumi koncertemen 1 óra 45 percet énekeltem végig, és nagyon büszke vagyok rá, hogy a dalokat eredeti hangnemben tudtam előadni.
– Mi a legnagyobb lecke, amire a karrierje megtanította?
– Nagyon fontos, hogy az ember egy társadalomban ne váljon külön a többiektől, hanem az ellenkezőjét hirdesse. A dalaim a szerelemről és az összetartozásról szólnak. Figyelemmel kísérem az embereket és együtt érzek velük. Ha egy dalom szomorúbb is, az is a kapcsolatokról szól, és próbálom úgy formába önteni őket, hogy egyféle tanítás legyen.
– Visszatekintve elégedett az eddig elvégzett munkájával?
– Nem tudom azt mondani, hogy minden tekintetben. Utólag látja az ember a hibáit, de adott élethelyzetben nem mérlegelsz, hanem éled az életet. Visszagondolva például elgondolkodtat, hogy miért választottam, hogy 7 évet Németországban töltsek. Persze megvan rá a magyarázat, mert szerelmes voltam. Nagylemezeket is készítettem ott és akkor még hittem, hogy létezik európai- és világsztár. Amikor visszajöttem, nehezen indult a másodvirágzásom.
– Ezt kudarcként élte meg?
– Igen, az volt. A magánéleti kudarcom miatt tört meg a pályám, és jó magyar szokás szerint hazamenekültem. Menekültem a gyökereimhez a rossz párkapcsolatomból, a hazámba, oda, ahol a legtöbb barátom van.
– Gondolkodott valaha azon, hogy a zenélés mellett más lábon is kéne állni?
– Nem. Mindig is ezt csináltam, nem volt 2 kifőzdém, 3 kölcsönzőm. Erre szánt az élet, ez a sorsom, hogy zenéljek.
– Szívesen adja át a tudását fiatalabb előadóknak?
– Állandóan ezt teszem, most éppen Peter Srámeknek írom a legújabb dalát. Neki már sikerült egy nagy slágert összehozni, a Madarak szállnak című dalt és most ismét neki dolgozom valamin.
– Még milyen tervei vannak, meddig szeretne zenélni?
– „Hé, mondd, mi lesz velem, ha kihullott a gitár a kezemből?” – írta meg Presser. Én nem tudom, de az 50 éves jubileumi koncertemen nagyon feltöltődtem, most végtelennek látom a pályámat. De persze ember tervez, Isten végez. Ebben az évben egy spirituális albumot szeretnék megjelentetni. A hivatásos zenélés mellett van egy szívügyem, a spiritualitás. Pop-meditációs dalokkal foglalkozom, a barátaimmal július 6-án, a dalai láma születésnapján adunk koncertet. A helyszín Tar, Buddhista templom, 14 óra.
