– Hogy vagy mostanság, nem túl sok jó hírről számoltál be a közösségi oldaladon a közelmúltban…
– Sajnos sok rossz dolog történt velem az elmúlt időben. Elveszítettük a Bakelit Fesztivál menedzserét, Farkas Józsefet, aki nekem nemcsak, mint munkatárs, hanem lelki jóbarát is volt. Nehéz lesz feldolgozni az elvesztését és pótolni munkásságát, emberségét, szeretetét és barátságát! Hihetetlen milyen fájdalmat, ürességet hagyott nekünk, a Bakelit társulatának. Sosem felejtjük el, és emlékét megőrizzük.
– Mégis, mi ad neked erőt ebben a nehéz időszakban?
– Erőt a barátaimtól, családomtól, rajongóimtól kapok. Írnak nekem, telefonálnak, biztatnak és ez nagyon jót tesz a lelkemnek. Sokszor egy jó szó, egy kedves mosoly nagyon sok erőt tud adni és persze az is, hogy az anyukám jól van, és várja, hogy jöhessen velem a koncertekre, tévéfelvételekre. Sokat segít. Nekem ő a támaszom!
– Sokáig a civil munkádat is nélkülözni kellett. Mivel töltötted el a szabadidődet?
– Ruházati áruház vezetőjeként sajnos egy hónapig nélkülöztem a civil munkámat is. Hogy jó-e vagy sem, hogy volt időm magamra, azt nem tudom. Ezt azért mondom, mert tehetetlennek, feleslegesnek érzi magát ilyenkor az ember. No persze, valameddig jó a pihenés, de hosszú távon szétmarja az ember lelkét. Kétségbeesel. Én az egészségemet tettem kicsit rendbe ebben az időszakban. Sajnos sok minden összeszaladt az utóbbi időben. Voltak nagyon nehéz pillanataim. Volt, hogy elkeseredtem, ami nálam ritka. Borúsnak láttam az életem! Sok rossz gyűlt össze. Néha úgy éreztem, mintha egy fortyogó kráter peremén, egyensúlyozva lépkednék félve, hogy a felcsapó láng mikor égeti meg a lábam. Várok még vizsgálati eredményt, sajnos még nem könnyebbülhetek meg. De bízom benne, hogy ezt is leküzdöm, mint mindent eddig!
– Két nagy fiad van. Az egyik ráadásul már nem is Magyarországon él, mégis nagyon közeli és jó kapcsolatban vagytok. Ez minek köszönhető?
– Nekem nagyon fontos a család, én ezt a neveltetést kaptam és ezt is viszem tovább. Szerencsére, a mai modern világ lehetővé teszi, hogy bár oly távol van tőlem, de mégis oly közel, ami persze a személyes találkozást nem oldja meg, de mégis kicsit kárpótolja. Este, ha becsukom a szemem, sokat gondolok rá, mikor még kicsik voltam a srácaim, a nyakamban csüngtek. Minden kisgyerekes anyukának azt tanácsolom, mert tudom, néha elfáradtok, néha nehéz, de minden pillanatot használj ki, mert az is, hogy veled él a gyereked, mint minden mulandó és soha vissza nem térő pillanat!
A teljes cikk a májusi lapszámunkban olvasható!
