– A forgatások alatt komoly fájdalmakkal küszködtél? Hogy vagy most?
– Köszönöm, most jól vagyok. Egy hónappal ezelőtt újult ki a gerincsérvem, jelenleg gyógytornára járok, ami határozottan jót tesz nekem, nincsenek fájdalmaim. Egyelőre a műtét nem került szóba, lehet kezelni. Sajnos az utóbbi időben többször előjött, akár egy rossz mozdulatnak, de főleg a sportolói múltamnak köszönhető. Még aktívan edzettem, a mély- és vastagizmok tartották a gerincemet, de mivel abbahagytam az élsportolói tevékenységet, és nagy fizikai munkát sem végzek, ezért ezek fellazultak. Ezt is kajakos betegségnek mondják, sok sportoló szenved vele.
– Milyen élményekkel lettél gazdagabb a farmon töltött idő alatt?
– Csak pozitív emlékekkel távoztam a műsorból. Minden egyes percét, pillanatát meg tudtam élni, nagyon élveztem a feladatokat. Nem maradt bennem semmilyen rossz érzés, hiszen konfliktusom sem volt senkivel, és nem utolsósorban magamat tudtam adni. Sikerült megmutatnom, hogy valójában milyen vagyok. Tisztában vagyok magammal, tudtam, hogy a konfliktusokat fogom tudni kezelni. Huszonhárom év edzőtáborozás erre is megtanított. Rájöttem, hogy kreatív vagyok, ott ráadásul volt lehetőségem rá. Nincs lehetetlen, mindenre képes vagyok. (nevet)
– Kiszakadtál a megszokott mindennapjaidból, hamar sikerült megszoknod az ottani életritmust?
– Az idő ezt megoldotta. Első naptól fogva kialakult egy napi rutin, mindennek megvolt a maga ideje. A kora reggeli ébredés után az állatokat kellett ellátni, be volt osztva a napi teendő, ami sokat segített. Mondhatni, hogy kikapcsolódni mentem oda, nagyon szeretem a természetet, csodálatos helyszínen voltunk, és különösen örültem, hogy kiszakadhattam az itthoni mókuskerékből.
– Mennyire tetszett meg a gazdálkodás?
– Nem vettem birtokot, hogy állatokat tartsak. (nevet) De nagyon szerettem ezt a részét is. Gyerekkoromban sok időt töltöttem vidéken, ott találkoztam a gazdálkodással, így picit sem volt idegen számomra. Láttam, milyen az, amikor mindenki magának termeli meg az élelmiszert, az alapanyagokat, hogy készítenek sajtot. Most, hogy ezt átéltem, minden átértékelődött bennem, hiszen gyerekként nem éreztem, mekkora munka, idő, energia van benne.
– Gondolom nagyon hiányzott a kis családod…
– Sokat gondoltam rájuk. Benitől kaptam egy plüss állatkát, hogy vigyem magammal, mindig vele aludtam. Viszont soha nem volt üresjárat, mindig kellett valamit csinálni, így szerencsére nem volt idő ezen agyalni. Ráadásul az edzőtáborok miatt volt, hogy a kisfiamat csak hétvégén láttam, nem volt annyira szokatlan ez a helyzet. Ilyenkor az agyam teljesen átkapcsol, százszázalékosan a pillanatra koncentrálok. Megtanultam, attól, hogy az ember saját magát sanyargatja, jobb nem lesz.
A teljes cikk a januári lapszámunkban olvasható!
