– Hogy kerültél a tűzhely mellé?
– Világéletemben szerettem a finomságokat, és úgy gondolom, hogy amit egy nő meg tud főzni vagy sütni, azt én is. Már általános iskolásként előfordult, hogy mire hazaért a család, szakácskönyvből vacsorát készítettem nekik, és egész jól sikerült. Aztán Beni születése óta egyre gyakrabban kellett fakanalat ragadnom, de ezt sosem bántam. Ha van elég időm rá, és nem csak a napi rutin része, nagyon tudom élvezni a konyhai teendőket, abszolút kikapcsol. Művészetként, alkotó munkaként tekintek rá, és a legegyszerűbb sós kiflit is nagy műgonddal tekergetem fel. És bizony nem fagyasztott alapanyagot használok. Legutóbb is édesanyám skype-os segédletével, a saját kezemmel gyúrtam a tésztát. Nagyon finom lett.
A teljes cikk a novemberi lapszámunkban olvasható!
