Hét hónappal ezelőtt zárult le egy korszak Madár Veronika életében. Tizenhét éven át játszott a Jóban Rosszban napi sorozatban, nem csak a kollégák hiányoznak számára, hanem a napi rutin is, ami szerint éveken át élt. A színésznő folyamatosan azon dolgozik, hogy kitöltse azt az időt, ami korábban a forgatással telt. A Sztár Limonádénak adott interjúban elárulta, több színpadi előadásban kapott feladatot, mellette pedig építgeti a saját maga indított YouTube csatornáját is, ennek ellenére azonban nem tartja magát influenszernek. Nem kesereg, mert számára a világjárvány pozitívumot is hozott, például férjével sokkal több időt tudnak együtt tölteni, mint azt valaha is tehették.
– Tizenhét év után véget ért a Jóban Rosszban. A forgatásokat hónapokkal ezelőtt befejeztétek. Milyen feladatok találtak meg azóta?
– Úgy tűnik, hogy a járvány enyhül, a régi színházamban több előadás van betervezve, és egy olyan darabot vettünk újra elő, amit tavaly októberben játszottunk utoljára. Most a felújító próbák folynak. Egy másik előadásban is játszom, márciusban lesz a premier. Szintén izgalmas darabról van szó, 1956-ban játszódik Magyarországon a forradalom és szabadságharc kitörése előtti hetekben. Egy jó korrajzot mutat az akkori érzésekről, karakterekről, ez is szórakoztató lesz. Várom nagyon, de az is igaz, hogy a Covid miatt több fellépésem is maradt el. Ha minden igaz, az egyik március második felében pótlásra kerül, egy rendezvényen fogok énekelni, izgalmas kihívás lesz számomra. Van, ami még tárgyalás alatt van, remélem, az is hamarosan körvonalazódik.
– Egy eddig tőled szokatlan, új dologba is belevágtál, saját YouTube csatornát indítottál, ahol nagyon sok témát dolgozol fel.
– Nem tartom magam influenszernek, de sok minden érdekel. Imádom a parfümöket, az illatokat, érdekelnek az ezekhez tartozó történetek. Én ezt szeretem csinálni, de nem csak a magam szórakoztatására foglalkozom vele. Arra gondoltam, ha valakinek hasonló az érdeklődési köre, vagy rám is kíváncsi, akkor ebből rólam is tud tájékozódni, jobban megismerhet. Ezekbe a videókba beleadtam a saját személyiségemet egy-egy téma feldolgozásakor, ami főleg a hölgyeket érinti. Örülök ezeknek a felkéréseknek, mert olyan emberekkel hozott össze a sors, akik tényleg az én véleményemre kíváncsiak, ezért csinálom. Vannak még tervek, sok olyan téma lesz, ami a szívemnek kedves. Sajnálom, hogy korábban kevesebb időm jutott erre, mert lehet, hogy amíg ezt az oldalamat nem látták sokan, más véleménnyel voltak rólam. Rengeteg megkeresésre mondtam már nemet, olyanokra is, ami anyagilag jövedelmező lett volna, de amiben nem hiszek, nem vállalom csak a pénzért.
– Igaz az, hogy bizonyos jeleket kapsz a túlvilágról?
– Nem szeretek erről beszélni, mert vallásos vagyok. Apukám halála után történtek furcsa dolgok, amik lehet, hogy teljesen hétköznapiak, vagy véletlenek, bár utóbbiban nem hiszek. Ilyen volt például, amikor az a virág, ami sok évvel azután, hogy Apa elültette, kinyílt. Van egy hatalmas zsák fotó, amit anyukám nem rendezett albumba, egy fiókos szekrénynek a tetején tartja. Amikor édesanyám port törölt, a kupacból egyetlen darab kép esett ki, Apunak pont az a fotója, ami a megismerkedésüket örökítette meg. Az ettől intimebb élményeimről nem szeretnék beszélni. Van, aki nem hisz ezekben a jelekben, sokan szkeptikusak. Nekem mindenesetre furcsa egybeesésnek bizonyulnak ezek a dolgok.
– Sosem beszéltél édesapádról. Mikor veszítetted el?
– Most is vannak napok, amikor nem tudok róla beszélni, és nem tudom elfogadni. Szeptemberben lesz tíz éve, de olyan, mintha tegnap történt volna. Nem tudom, hogyan telhetett el ennyi idő. Nagyon fiatalon hagyott itt minket.
– Elégedett vagy a jelenlegi lehetőségeiddel, amik az utóbbi időben adódnak számodra?
– Nagyon sok potenciál van még bennem, lenne energiám másra is. Agyalok folyamatosan, hogyan tudnék még jobban kiteljesülni, és akik igazán kedvelnek és érdeklődnek irántam, ők is úgy érezzék, újabb lehetőség adódott számomra, és az eddigiekhez képest máshol is láthatnak, hallhatnak.
– A járvány okozta helyzet miatt ti is volt, hogy leálltatok a forgatásokkal. Az elmúlt két évben több időd jutott egymásra a férjeddel?
– Igen. Ez például egy pozitívuma a koronavírus-járványnak. 2020-ban, amikor márciusban betört ide a Covid, és megtörtént az első lezárás, bő egy hónapig leálltak a Jóban Rosszban forgatásai. Úgy emlékszünk vissza arra az időre, hogy egy kiemelkedően szép időszaka volt az életünknek. Igaz, hogy féltünk, mert egy addig ismeretlen dologgal álltunk szemben. Ha ezt leszámítom, és azt a bizonytalanságot, amit hozott, hogy az ember nem tudott pénzt keresni. Mi többet tudtunk beszélgetni, eljártunk napközben sétálni, mert Richárd is home office-ban kényszerült dolgozni. Társasoztunk, szép és jó volt ilyen szempontból. Régen tényleg sokkal kevesebb lehetőségünk volt a közös programokra az elfoglaltságaim miatt. Igyekszünk mindig mindennek a pozitív oldalát nézni, még ha néha nagyon nehéz is. A kollégáim nagyon hiányoznak, mi egy család voltunk a maga nehézségeivel együtt. És az a rendszeresség is nagyon hiányzik, ami akkor volt az életemben.
