– Tájról Tájra című dalotokhoz a rajongók „segítségét” kértétek, és pályázatot hirdettetek ki. Sokan jelentkeztek a felhívásra?
– Szerencsére nagyon sok emberhez eljutott a kezdeményezésünk híre, és csupa pozitív visszajelzést kaptunk a rajongóktól, nagyon tetszett nekik az ötlet és igen, sok pályázat született. Nehéz volt a döntés, hogy melyik öt települést válasszuk ki, amelyet dalba öntünk. Végül Szolnok, Szarvas, Putnok, Martfű és Sajóivánka lettek a szerencsés helyszínek.
– Már bemutattátok a dalt, hogyan fogadták a rajongók? Milyen visszajelzéseket kaptatok?
– Egyelőre csak egy szűk körnek mutattuk be a dalt, az igazi nagy premier ezután következik. Azonban a szűk körű bemutató után csupa pozitív visszajelzést kaptunk a végeredményre. Izgalommal várjuk a nagyobb rajongói kör reakcióit is!
– Gyuláról is született egy dalotok. Nem hiányzik az ottani élet? Nem bántad meg, hogy a fővárosba költöztél?
– Dehogynem. Egy ilyen kis országban ahol a főváros szerepe ennyire hangsúlyos, nem egyedi eset a felköltözés. A karrierünk elején született az „Át a városon” című dalunk és most 15 évvel később „A legjobb otthon” bizonyítja, hogy töretlen a szeretetünk Gyula iránt. Sajnos kevesebbet jutok haza, mint szeretnék, de olyankor újra és újra bele szeretek…
– Könnyen meg tudtad szokni a nagyvárost?
– Megjegyzem, én a város szélén lakom, egy nyugodalmas környéken. A családomat már itt alapítottam és a hivatásommal kapcsolatos teendők miatt is praktikus a budapesti életforma. Megszoktam már ezt az állapotot, szeretek itt élni. Kocsival, motorral, biciklivel is közlekedem a városban, de a tömegközlekedést is használom, ha úgy adódik. Ez egy másfajta világ, a maga tempójával, lehetőségeivel, persze azért jól tud esni belőle néha-néha a szülőföld nyugalma.
– Fiatal srácként hogyan képzelted el magad kicsivel túl a harmincon? Nagyjából minden álmod valóra vált?
– Korábban mindig a mának éltem. Amióta családom van sokkal előrelátóbb, tervezőbb vagyok, és ez kihat a hivatásomban vállaltakra is. Sokkal jobban szeretek tervezni, készülni… Amikor indultunk, én sem ilyen voltam. Ösztönös, szívből zenélő srác, s csak a „mai nap” számítson. Roppant szerencsésnek mondhatom magam és hálát adok a Jó Istennek a gyönyörű családomért, és hogy oda juthattunk, ahova a legtöbbeknek nem sikerül. Biztos lesznek újabb álmok is, de ez most tetszik.
Az interjú folytatását az októberi Sztár Limonádéban olvashatjátok!
