– Kecskeméti lányként milyen indíttatást hozol otthonról?
– Édesapám 30 évig étteremtulajdonos volt, és ez meghatározta az egész gyerekkoromat. Amikor csak tehettem, folyton ott sertepertéltem a vendéglőben: nagyon jó volt belelátni a háttérmunkálatokba. Talán ekkor alakul ki, hogy nagyon szeretek finomakat enni, vagy ez genetikai örökség. A mai napig megfordul a fejemben, hogy az éneklés, a színjátszás mellett mit csinálnék még igazán szívesen, és a vendéglátás az elsők között szerepel.
