– Hogy vagy? Most már minden rendben?
– Köszönöm szépen, most már minden rendben. Lassan visszatérek a régi kerékvágásba, vannak még korlátozásaim, de betartok mindent és nagyon szófogadó „beteg” vagyok.
– Mennyire hagyott mély nyomott benned ez az egész és hogyan regenerálódsz?
– A mélységet nem tudom meghatározni, de aki ismer, az tudja, a lehető legtávolabb tartom magam az orvosoktól. Évente elmegyek vérvételre, próbálok egészségesen élni, nem megyek elébe a betegségeknek. Ez viszont most nagyon falhoz vágott. Elmesélem őszintén, hogy amikor a diagnózist kimondták, pánikrohamom lett, majdnem megfulladtam. Nem vagyok felkészülve az ilyen hírekre, gyűlölöm a betegségeket, nem is szeretek beszélni róluk, de most, mivel velem történt, nagyon rosszul érintett. Az a mondat, hogy „életmentő volt, hogy bejött”, mindent átértékelt nálam.
„Két év múlva 50 éves leszek”
– Milyen volt számodra a kórházban töltött pár nap?
– Nagyon pozitív véleményem van a kórházban töltött időről, hiszen nagyon jó kezekben voltam. A Honvéd kórházba kerültem, bevallom őszintén, sok ott dolgozó ismert a tévéből, így tényleg kiváltságos helyzetben voltam, de maga a szituáció, hogy kórházban vagyok, kikészített. 4 napig nem kelhettem ki az ágyból, rosszul voltam a fürdés és a tisztálkodás hiányától, kiszolgáltatott helyzetben voltam, ezért nem éreztem magam jól. Nagyon vártam, hogy hazaengedjenek, de amikor azt mondták egy hét, amit ott kell töltenem, azt hittem, az lesz a vég. Szerencsére az 5. napon, negatív covid teszttel hazaengedtek, hogy otthon ápoljam magam.
– Mire tanított meg téged ez a helyzet?
– Eszembe juttatta, hogy az 50 az nem 20. Két év múlva 50 éves leszek és ezek a bajok már szinte a korral járnak. Nem akarok, és Viki és a háziorvosom sem engedi, hogy csak erre koncentráljak, így próbálom elterelni magamtól a betegség gondolatát. Pedig már szinte minden fórumot elolvastam a neten a mélyvénás trombózissal kapcsolatban, de belátom, igaza van a körülöttem levőknek, hogy ezt sem lehet. Amit viszont nem tudok elfelejteni, hogy egy ilyen jellegű betegség esetén akár elég egy pillanat, és mindennek vége…
A teljes cikk a márciusi lapszámunkban olvasható!
