– Pordán Petra, Abaházi Csaba és Bárdosi Sándor mellett ön ébreszti a hallgatókat március 1-től minden hétköznap a 103.9 Sláger FM-en. Milyen a közös munka?
– Nagyon jól érzem magamat, rendkívül jó a közösség, és itt nem csak a közvetlen kollégáimra gondolok, hanem a rádió minden munkatársára. Igaz, a korán kelés még mindig nem könnyű. (nevet) Azt nem lehet megszokni! Azt mondják, valamit valamiért. Igyekszem minél korábban lefeküdni, és próbálok minden egyéb más tevékenységemet és programomat ehhez igazítani.
– Milyen típus, minden alkalommal izgalommal kezd a munkának?
– Aki jól szeretne teljesíteni, egész biztosan izgul egy kicsit. Ez teljesen normális. Évtizedek óta kamerák előtt mozgok, nincs kameralázam és mikrofonlázam sem. Éppen ezért nagyon kell figyelni arra, hogy csak olyat mondjak, ami megfelel egy rádióműsorban.
– Elég rossz időszaka van. Nemrég volt a bírósági tárgyalása, ahol első fokon megszületett az ítélet, illetve elveszítette a nővérét is. Ha lehet ilyet kérdezni, hogy van?
– Nem jól. A nővéremmel szoros kapcsolatban voltam, és váratlanul ért a halála. Talán ha időben megkapja a megfelelő kezeléseket, erre nem kerül sor. Miután negyvenöt kilót fogyott, én mondtam, hogy menjünk be a kórházba. Sajnos négy bordáját is megette a tumor. De valószínűleg az is nagyban hozzájárult a halálához, hogy négy évvel ezelőtt balesetben meghalt a fia, amit soha nem tudott megemészteni. Úgy tűnt, hogy már nem is akart küzdeni a betegsége ellen. Nagyon elhagyta magát. Mire megfelelő kezekbe került, már késő volt. Már menthetetlen stádiumban volt, de az utolsó pillanatig reménykedtünk a gyógyulásában.
A teljes cikk az augusztusi lapszámunkban olvasható!
