Krisztiánt édesanyja halála után gyakran keresték meg, hiszen ő az egyetlen, akinek az emlékeivel máig életben tarthatjuk az énekesnő emlékeit.
– Az ember a szülei halálával kapcsolatban nem tudja az évfordulókat elkülöníteni. Nem mondanám azt, hogy a tizenötödik év jobb vagy rosszabb, mint az előző. Számomra ezek nem jelentenek semmit ebből a szempontból, nem érzem másként. Ilyenkor az érdeklődés is sokkal nagyobb irántam, de ez is, hála Istennek egyre inkább alábbhagy. Mi kispolgári életet élünk a családommal, az emberek többsége nem is tudja, hogy mivel foglalkozom. De őt mai napig nagyon szeretik.
Számon tartják az évfordulókat
Csupán egy hónap van Cserháti Zsuzsa születésének és halálának évfordulója között. Fia nem csak ezeken a napokon látogatja édesanyja nyughelyét.
– Olyannyira számon tartjuk az évfordulókat, hogy még a gyerekeim is tudják, mikor van a nagymamájuk születésnapja – árulta el Cserháti Zsuzsa egyetlen gyermeke, aki váratlanul veszítette el édesanyját.
– Azt szoktam mondani, hogy egy szülőt elveszíteni borzalmas és kegyetlen, ugyanakkor túlélhető. Az ember erre van tervezve! Egyszer egy munkatársam fogalmazta meg jól: ’Az embernek egy édesanyja van, és ha elveszíti, akkor szembe kell nézni azzal, hogy soha többet senki a világon nem fog úgy ránézni, nem fogja úgy megsimogatni, nem fogja úgy megfogni a kezét, mint az édesanyja.’ Ez a legmaradéktalanabbul igaz! Tudom, közhelynek tűnik, de valójában ez átkozottul borzalmas: az egész életet úgy kell folytatni, és végigcsinálni, hogy tényleg már soha nem fogja meg a kezemet egyik szülőm sem. Az embernek vannak családtagjai, barátai, akik szeretik, mégis mindennap a szüleivel kel és fekszik. Talán már kevesebbet gondolok rájuk, mint tíz évvel ezelőtt, ettől függetlenül
A teljes cikk a júliusi lapszámunkban olvasható!
