A Koltai testvérek mindig féltették édesapjukat, mert állandó fejfájás kínozta. Gyerekei emiatt azt hitték, ő fog előbb elmenni, aztán a sors kegyetlen tréfát űzött, és az édesanyát ragadta el idő előtt.
– Apukánk 87 éves koráig élt, de többé nem nősült meg – mesélte Koltai Róbert. – Amúgy minden betegséget legyűrt, erős, szívós férfi volt. Rengeteget látott engem színpadon, tévében, filmen, felnőttként is olyan szoros volt a kapcsolatunk, mint gyerekkoromban. A mi családunk nagyon összetartó volt, sok nehézséget átvészeltünk együtt. A szüleim csodás házasságban éltek. Anyukám felnézett a férjére, rajongott érte! Nemcsak szerette, tisztelte is, és ami a legszebb, édesapám nem élt vissza a helyzettel. Fantasztikus légkörben nevelődtünk! A vasárnapi ebédek igazi ünnepek voltak: nálunk nem lehetett csak úgy simán megenni az ételt, mindig járt hozzá valami műsor is. Apu verset szavalt, rögtönzött. Belőle kellett volna, hogy színész legyen!
A teljes cikk a júniusi lapszámunkban olvasható!
