– Hogyan gondolkodik arról, hogy idén 80 éves lesz?
– Nem gondolkodom róla. Eljött ez az idő is! Hála Istennek, és megy tovább.
– Valami változik, vagy minden marad a régiben?
– Semmi nem változik. Élem az életemet. Nem avval foglalkozom, hogy hány éves vagyok, hanem avval, hogy mit csinálok. Hogy teljesítsem azt, amit elvállaltam.
– Sok fellépése van?
– Van, bőségesen.
– Hogy lehet ezt bírni erővel?
– Nem akarok nyugdíjba menni, nem akarok leülni pihenni. Azért csinálom, mert nem tudok elfáradni. Tehát nyugodtan levezettem már egyszer életemben Budapest-Barcelonát megállás nélkül, csak benzint vettem. Amikor beülök a kocsiba és megyek fellépni, akkor pihenek a legjobban. Soha nem alszom ott fellépés után, mindig jövök haza. Szokták kérdezni: nem vagy fáradt? És én mondom: nem vagyok fáradt. Beülök a kocsiba, bekapcsolom a rádiót és hallgatom Beethovent, Mozartot, Vivaldit, Puccinit és Pavarottit. Nem vagyok fáradt, egyáltalán! Hazajövök, bezárom az autót, bemegyek a lakásba és lefekszem aludni.
A teljes cikk a szeptemberi lapszámunkban olvasható!
