Évtizedek óta makulátlan külsővel lép színpadra. Poór Péter azt mondja, meg kell tisztelnie a közönséget, és ha már a nézők ünneplőbe öltöztek miatta, ezt muszáj viszonoznia, és a legjobb formáját futnia minden téren. Az évek múlásával nincs ideje törődni.
– Nem érzem magam öregnek, inkább úgy mondanám, hogy nagyon régóta vagyok fiatal! – mosolygott az énekes. – Világéletemben tevékeny ember voltam, egy kedves szójátékkal élve mondhatni: ’PoórPétum mobile’ (a perpétummobile vagyis az örökmozgó után), szinte észre se vettem, mennyire elszaladt az idő. Sokkal kevésbé vagyok hiú a külsőmre, mint azt hiszik, a jólöltözöttség nálam hozzá tartozik a szakmához. Valaha egy kitűnő férfiszabónál, a híres Schilling úrnál csináltattam az öltönyeimet, mivel a hatvanas, hetvenes években csak a Vörös Október Férfiruhagyár termékeit lehetett kapni nálunk, azok pedig valahogy nem passzoltak az ízlésemhez. Amikor beindultak a külföldi fellépések, inkább tengerentúlon, készen vettem magamnak ruhákat.
A teljes cikk a februári lapszámunkban olvasható!
