– Ha jól tudjuk, perzsa felmenőid is vannak….
– Így van, édesapám magyar, viszont édesanyám iráni származású, ő 13 éves korában jött (emigrált) Magyarországra a családjával, és én már Budapesten születtem. Amikor még éltek az iráni nagyszüleim, rendszeresen hatalmas zenés összejöveteleket tartottak otthon, akár születésnap vagy évforduló alkalmából, vagy csak úgy, mert éppen kedvük volt szórakozni, ez életük egyik legfontosabb része volt. Szólt mindenféle keleti zene, perzsa, török, azeri stb. Részben ezen nőttem fel.
– Ez a világ a zenédben is megmutatkozik?
– A keleti hangzásvilág megjelenik benne, de nem kifejezetten ez a zenei irányzat. Inkább a retro és az igényes popzene, némi keleties fűszerezéssel.
– Eddig leginkább karaoke klubokban hallhattunk téged. Hogy jött az öltet, hogy kicsit előrébb lépj a színpadon?
– Mondhatni, hogy amióta megszülettem, énekelek, tényleg egészen kicsi koromtól, így ez egy régi álmom volt, hogy énekes legyek. Most kaptam erre lehetőséget, hogy megismerjenek és komolyabban foglalkozzak a zenével.
– Milyen tervekkel indulsz neki a jövőnek?
– Szeretnék egy saját lemezt, bízom benne, hogy szeretni fogják, amit csinálok és visszaigazolást kapok a közönségtől és a szakmától is. A zene mindig is része volt az életemnek.
