– Hangszobrászat. Honnan ez a frappáns névválasztás?
– 2002 nyarán, amikor elindult az énekiskola, rengeteget törtem a fejem egy érdekes, figyelemfelkeltő néven. Egyik este, még elalvás előtt is ezen agyaltam, de látszólag eredménytelenül merültem álomba. Majd hajnali 4-kor hirtelen felébredtem, és hangosan kimondtam: Hangszobrászat! Ez az! HANGSZOBRÁSZAT! Nagyon boldog voltam, hogy megálmodtam az énekiskola nevét.
– Nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy ilyen nagy múltú énekiskolának legyél az alapítója? Mikor és hogyan jött az ötlet egyáltalán?
– Valójában már nem vagyok fiatal, de azért köszönöm. (nevet) Kiskamasz koromban kezdtem magánének órákra járni, és 19 évesen szereztem „Hivatásos előadóművészi bizonyítványt”, mint „táncdal-énekes” az MZTSZ-nél (Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete). Egy évvel később felkért egy énekiskola, hogy gyerekeket tanítsak énekelni. Örömmel mentem, és próbáltam ki magam ebben a szerepben. A mestereim (Falvay Veronika és Márton Ágnes) olyan nagy hatással voltak rám, hogy elhatároztam: megőrzöm, és tovább adom azt a módszert, tudást, és zeneszeretetet az embereknek, amelyet tőlük tanultam. A szenvedélyemmé vált ez az ügy, és a lelkesedésem immár 18 éve tart a tanításban.
A teljes cikk a januári lapszámunkban olvasható!
