– Szinte percek alatt berobbantatok a köztudatba Tudnod kell című dalotokkal és már több mint 100 ezer megtekintésnél jár az első klipetek. Mit szóltok a sikerhez?
Robi: Számunkra is nagy meglepetés volt, hogy a semmiből előjöttünk és ilyen nagyszámú megtekintést értünk el az első dalunkkal! Nagy erőt adott nekünk ez az indulás, és ebből kifolyólag gőzerővel dolgozunk, hogy minélt több dallal és videóval tudjuk megjelenni.
– Sihell Ferry készíti a dalaitokat, milyen kapcsolat fűz titeket egymáshoz?
Ricsi: Feri és édesapánk unokatestvérek, de nagyon szoros a családi kötelék is. Nemcsak vér szerint vagyunk rokonok, de amikor Feri és apu gyerekek voltak, a legjobb barátok is voltak egyben. Egymás melletti házban nőttek fel, együtt voltak kamaszok és születésünktől fogva egymás mellett vagyunk. De a kötelék idővel sem enyhült, hiszen Feri és apu legjobb barátságát ma én és Feri keresztfia, Sihell Tamás JR. visszük tovább.
– Sorra gyártjátok az újabbnál újabb dalokat, mi a célotok?
Robi: Nem tűztünk ki magunk elé célt, mert akkor görcsösen aggódnánk azért, hogy mikor érjük el a kijelölt utat. Mi úgy tervezzük, hogy haladjunk szépen felfelé a lépcsőfokon, aztán, hogy hol lesz a legfelső fok, az majd idővel kiderül. Nekünk az a fontos, hogy akik szeretnek bennünket, azok nem csalódjanak, hanem büszkék lehessenek ránk és a dalaink sok embernek okozzanak örömet.
– Mit lehet tudni a mindennapjaitokról, rólatok?
Robi: Mindketten a vendéglátásban dolgozunk, én vagyok inkább előtérben, mert én felszolgálóként dolgozom, Ricsi pedig a háttérben, vagyis szakácskodik. A főállás mellett a zene is fontos szerepet tölt be a mindennapjainkban, bár én kevésbé – időhiány miatt – de Ricsi sokat zenél lakodalmakat, rendezvényeket. Nem csak testvérek vagyunk, hanem barátok is, hiszen csak másfél év korkülönbség van köztünk.
Ricsi: Sokszor kérdezik ki az idősebb, van, aki nem tudja eldönteni kettőnk között. Szerencsések vagyunk, mert egy nagy, szerető család vesz körül minket, akikről bátran mondhatom, hogy a legnagyobb rajongóink. Persze tudom, elfogultak velünk, de nagyon jó érzés látni a szüleinket, nagymamánkat, rokonokat, hogy mennyire büszkék ránk, ha látnak valahol minket, vagy csak beszélnek nekik rólunk.
