– Balassagyarmaton ismertem meg Icát, ő oda valósi, én pedig ott bokszoltam akkoriban – meséli lapunknak Bunyós Pityu. – 1985-öt írtunk. Ica gyönyörű nő volt, tetőtől talpig mindennel felszerelve, ami egy bomba nőnek kell: szőke haj, nagy mellek, formás lábak. Nagyon tetszett nekem, mégsem mertem megszólítani! Bármilyen meglepő, mindig olyan típus voltam, hogy megvártam, amíg 100 %-ig biztos lehettem a dolgomban, addig nem kezdeményeztem. Féltem az elutasítástól, a férfiúi hiúságom ezt nem engedhette meg magának. Így tehát Icával nézegettük egymást egy ideig, ahogy jöttünk-mentünk a városban, és közben arra gondoltam, hogy ha ezzel a nővel összejönnék, talán vele élném le az életemet. Végül ő üzent nekem egy közös barátunkkal, hogy szeretne találkozni velem. Rögtön a megismerkedésünk utáni reggel el kellett utaznom Velencébe egy tornára, egy hétre. Icával abban maradtunk, hogy utána folytatjuk az ismerkedést. Kint nagyon jól szerepeltem, nyertem is három meccset, vidáman jöttem haza. Itthon pedig egy újabb örömteli meglepetés tette fel a koronát a boldogságomra: a barátommal együtt Ica is a repülőtéren várt. Attól kezdve együtt vagyunk.
A teljes cikk a júliusi lapszámunkban olvasható!
